- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
| Dolores, később Lolita: | H. Moldován Orsolya |
| Manolo, Dolores férje: | László Csaba |
| Floren, Dolores barátnője: | Gecse Ramóna |
| Anselmo atya: | Bokor Barna |
| Pepe: | Rózsa László |
| Leocadia: | Biluska Annamária |
| Leopold, pék: | Tollas Gábor |
| Berta, pékné: | Nagy Dorottya |
| Cándida, pék lánya: | Bajkó Edina m.v. |
| Fernando, boltos: | Adorjáni Nagy Zoltán |
| Librada, boltosné: | Szabó Fruzsina |
| Sebastian, hentes: | Korpos András |
| Laura, hentesné: | Béres Ildikó |
| Lucía, magányos nő és örömlány: | Benő Kinga |
| Madame: | Fülöp Bea |
| Juanita, örömlány: | Renczés Viktória |
| Valentina, örömlány: | Ferenczi István |
| José, az első férfi: | Ördög Miklós Levente |
| Paco, a második férfi: | Kovács Botond |
| Mateo, a harmadik férfi: | Bálint Örs |
| Rendező: | Kiliti Krisztián |
| Díszlettervező: | Szőke Zsuzsi |
| Jelmeztervező: | Lokodi Aletta |
| Színpadi adaptáció: | Kiliti Krisztián Bélai Marcel Takács Réka |
| Fordító: | Nagy Mihály |
| Zene: | Bocsárdi Magor |
| Koreográfus: | Dabóczi Dávid |
| Jelmeztervező asszisztens: | Angi Andrea |
| Fény: | Trucza Samu |
| Hang: | Kilyén Zoltán |
| Súgó: | Simon Noémi |
| Ügyelő: | Májai Lóránt |
| A rendező munkatársa: | Bélai Marcel |
| Bemutató: | 2025. 05. 16. |
„A nemiség terhe nehéz; igen. És általában nehéz a feladat, melyet ránk róttak; de csaknem minden komoly feladat nehéz, és minden feladat komoly. Ha ezt felismeri, és saját természete és élete felől, saját tapasztalata és gyermekkora felől, saját erejéből egy egészen egyéni (a hagyomány és az erkölcs hatásaitól mentes) viszonyt képes kialakítani a nemiséggel, akkor nem kell félnie többé attól, hogy fejét veszti s legszebb kincsére méltatlanná válik.” /Rainer Maria Rilke/
Laura Mañá katalán filmszínész, forgatókönyvíró és rendező 2000-ben megjelent „Sexo por Compasión” c. mexikói-spanyol koprodukcióban megvalósult filmjének színpadi adaptációja egy elhagyatott mexikói kisvárosban élő nő, Dolores kálváriájába enged bepillantást, akit férje éppen azért hagy el, mert az asszony túlságosan „jó.” A vidéki kisváros sivársága közepette, Dolores az isteni hitben keresi a menedéket, és sajátos módon, meg is találja azt. A „semmi nem idegen tőlem, ami emberi” elvét zászlajára tűző nő, miközben egyfajta művésznév gyanánt felveszi a Lolita nevet, abban leli meg élete értelmét, hogy saját nyomorúsága és magánya ellenére, mindenkinek segítségére lesz, saját testét, érzékeit sem kímélve.