Németh László leghíresebb regénye, az Iszony a szerző elmondása szerint „egy mozdulatból bomlott ki.  Két házastárs ült egymás mellett, s az egyik kényelmesen, elégedetten babrált a másikon, a nemesebbiken.”
Az egész helyzetből, de a „babrált” szó barbárságából önmagában érzékelhető, hogy miért válik „émelyítő kelepcévé” a házasság a regény főhősnője, Kárász Nelli számára. Hisz azon, akin „babrálnak”, egy termékeny, hasznos magányra vágyó, minden tettét racionálisan ellenőrző nő, a babráló, a mellé férjül szegődött Takaró Sándor pedig egy ösztönlény, aki semmit sem ért abból, hogy milyen következményei lehetnek az ilyesfajta állandó „nyomulásának”. Vagy, ahogy ő maga hívja, a minden éjjel kikövetelt „játszadozásainak”. Annak, amit a másik nagyon nem akar. Ami ellen zsigerileg tiltakozik. Eladdig, amíg a tiltakozás tragédiába nem fordul.