- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
| Ranyevszkaja, Ljubov Andrejevna: | Hörcher Noémi |
| Ánya, Ranyevszkaja leánya: | Frank Flóra |
| Várja, Ranyevszkaja fogadott leánya: | Bakonyi Jusztina |
| Gajev, Leonyid Andrejevics: | Földesi Milán |
| Lopahin, Jermolaj Alexejevics, kereskedő: | Nádas Zalán |
| Trofimov, Pjotr Szergejevics: | Perjési Patrik |
| Szimeonov-Piscsik: | Juhász Kristóf |
| Jepihodov, Szemjon Pantelejevics, könyvelő: | Juhász Kristóf |
| Sarlotta Ivanovna, nevelőnő: | Czvikli Fanni |
| Jasa, fiatal inas: | Nagy Csaba Mátyás |
| Dunyasa: | Márkus Fanni |
| Firsz: | Kulka János |
Zene: Sárik Péter Trió:
Sárik Péter – zongora, Gálfi Attila – dob, Péter Tamás – basszusgitár
| Rendező: | Feledi János |
| Koreográfus: | Feledi János |
| Díszlettervező: | Vati Tamás |
| Jelmeztervező: | Bati Nikoletta |
| Látvány: | Bati Nikoletta Vati Tamás |
| Zeneszerző: | Sárik Péter |
| Koreográfus munkatársa: | Wéninger Dalma |
| Fénytervező: | Pető József |
| Kamera: | Fekete Mátyás |
| Fotó: | Kaszner Nikolett |
| Vetítés: | Fekete Mátyás |
| Zenész: | Sárik Péter Gálfi Attila Péter Tamás |
| Bemutató: | 2025. 10. 21. Nemzeti Táncszínház |
Egy letűnt világ határán, ahol a múlt és a jelen összefonódik, a Cseresznyéskert táncszínházi előadás a változás fájdalmát és szépségét idézi meg. A Feledi Project új bemutatója Anton Pavlovics Csehov ikonikus drámájának motívumait kortárs mozdulatnyelven és élő jazz-zenével, a Sárik Péter Trió különleges hangzásvilágával értelmezi újra. A nosztalgia, az elengedés és az újrakezdés dilemmái nem szavakkal, hanem mozdulatokon, testemlékezeten és zenei improvizációkon keresztül szólalnak meg.
A történet középpontjában egy régi, lassan pusztuló birtok áll, melynek cseresznyéskertje nem csupán díszlet, hanem sűrű szimbólum: a múlt szépsége, a társadalmi hierarchia változása, a közösségi és személyes veszteségek terepe. A kert – amely egykor gazdagságot és esztétikumot jelentett – ma az elkerülhetetlen átalakulás peremén áll. A karakterek mozdulatokon keresztül jelenítik meg belső konfliktusaikat és a kerthez fűződő érzelmi viszonyukat. A tánc nyelvén történő ábrázolás felerősíti azokat a finom lelki rezdüléseket, melyeket Csehov drámája csak sejtetni enged. A zene – élőben megszólalva – nem pusztán kísér, hanem dialógust folytat a tánccal.
A Cseresznyéskert a múlt elengedéséről, a változás kikerülhetetlenségéről és az új világ születésének reményéről szól – mélyen személyes és mégis egyetemes táncszínházi vallomás. Az előadás középpontjában az idő múlásának elkerülhetetlensége és az emberi kapcsolatok mulandósága áll. A cseresznyéskert egyszerre jelképezi a nosztalgiát és az újjászületés lehetőségét, míg a jazz és a tánc együttesen azt a kérdést feszegetik: vajon lehet-e harmóniát találni a változásban?